Édeskömény
Az édeskömény (Foeniculum vulgare) a Foeniculum növénynemzetség legelterjedtebb és legismertebb tagja, fűszer-, és gyógynövény. Egyéb nevei: ánizskapor, fennel.
A Mediterráneumból származik, és már az ókorban ismerték és használták. Különösen sok édeskömény termett Madeira szigetén, amikor azt a portugálok az 1420-as években birtokba vették. Tengerész Henrik expedíciójának vezetője, João Gonçalves Zarco erről a növényről nevezte el azt az öblöt, ahol a sziget későbbi fővárosát megalapították, mert az édeskömény főzetével kúrálta krónikus szembaját.
Napjainkban a világ valamennyi, mérsékelt, illetve meleg éghajlatú vidékén termesztik - a legtöbbet Franciaországban és Bulgáriában (hazánkban mintegy 1500 hektáron, főleg a közönséges édesköményt).
Étvágyjavító, szélhajtó, görcsoldó, tejszaporító hatású. Egyik legjobb erjedés- és puffadásgátló gyógynövényünk. Gyakran adják együtt hashajtó drogokkal, hogy kivédje vagy enyhítse a hashajtó által okozott görcsöket.
Levendulavirág
Levendulavirág
A Földközi-tenger mellékéről származó félcserje kékeslila, mélylila virágait a konyhában is felhasználhatjuk. Erős aromája miatt kis mennyiség elegendő belőle. Ízesíthetünk a levendulavirággal süteményeket, fagylaltokat, krémeket, italokat. További felhasználása: provance fűszerkeverék összetevőjeként, illetve a gyros egyik alapfűszere is.
Sáfrányos szeklice
Sáfrányos szeklice
A kerti pórsáfrány, más néven olajözön vagy sáfrányos szeklice (Carthamus tinctorius) trópusi afrikai származású, de nálunk is több helyen termesztett. Régi fűszer- és festőnövény, de az utóbbi ötven évben már elsősorban olajos magvaiért termesztik. Reneszánszát éli gasztronómiai felhasználása is.
Virága nyíláskor világos narancsszínű, szárítás után pedig vörös, vagy vörösesbarna lesz. Gyenge illatú, kesernyés ízű. A fészekből kicsipegetett virágszirmok belsejében lévő bibék adják a fűszert. Szárított állapotban vörösesbarna, aromás illatú, kesernyés ízű növényi fűszer. A virágból kinyerhető két festékanyag a vízben oldódó szaflórsárga és a vízben nem oldódó szaflórvörös.
Régi, kedvelt fűszer és színező növény a sáfrányos szeklice. Helyettesíti a drága sáfrányt. Húslevesek, mártások, tészták, sütemények, rizsételek, de sajtok, gyógyteák és italok, színezésére, ízesítésére használják. Használják még, főleg színezésre, a borászat, gyógyszerészet, és ízjavító hatása miatt a cukrász iparban is.
Száraz, hűvös és sötét helyen tartandó.
Forrás: fuszeraruhaz.hu
TÉ'96 Bt.
info@fuszeraruhaz.hu
-bv-
További termek hírek: termekpiac.com