A gondolkodószék a karosszéknek az Alföld nagy részén elterjedt elnevezése. A gondolkodószék támlája rendszerint két függőleges állású és egy rájuk merőleges deszkalapból áll, amelyet néha faragott orom koronáz. A karfát gyakran esztergályozott oszlopocskák tartják. A gondolkodószéket általában festett virágozás díszíti, ritkábban faragás, esetleg intarzia.

A Kondoroson élő Balogh Zsigmond fararagó és népi iparművész által készített gondolkodó székek megtekinthetők és megvásárolhatók a BékésPláza webáruházban. A gondolkodó szék egyike a Békés megyei szlovákok népi bútorainak.

Gondolkodószék

A Békés megyei szlovák népi bútorok legrégebbi fajtáját a Nógrádból, Gömörből hozott tölgyfából ácsolt, hornyolt technikájú rovott archaikus, geometrikus díszű, gyakran emberábrázolásos kelengyés ládák képviselték. A felvidéki szülőföld hagyományait fenntartó ügyes kezű gazdák maguk is elkészítették a XIX. század közepéig az ácsolt ládákat, szkrinyákat. A XVIII. század végére Tótkomlóson és Békéscsabán létrejött megyénk két jeles bútorkészítő központja, ahol a templomi berendezéseket faragó, Európában jártas német mesterek és hódmezővásárhelyi asztalosműhelyek hatására önálló helyi stílust teremtettek. Munkáik megfelelnek az Alföld-szerte ismert típusoknak, ugyanakkor cizellált, domború és áttöréses faragásukkal, gazdag színezésükkel jellegzetes gót betűs felirataikkal érett művészi kivitelezést valósítottak meg.

A gondolkodószék a karosszéknek az Alföld nagy részén elterjedt elnevezése

Az 1780-as évekből fennmaradt korai békéscsabai és komlósi trónszerű gondolkodószékek, támlás székek, rengő padok és tükrösök reneszánsz formavilágot, a tótkomlósi csavart oszlopos mennyezetes ágyak és tékák barokkos díszítésmódot tükröznek, ekkor a komlósi bútorok uralkodó színe sötétkék, virágozásuk zöld, piros, fehér, sárga, ritkábban barna. A XIX. század második felétől mindinkább megjelent a világoskék és zöld alapszín, a dús faragást háttérbe szorította a festett virágozás.

A gondolkodószék Balogh Zsigmond fafaragó munkája

A csabai bútorok egyszerűbbek, tömörebbek. A korai íves és domború faragású berendezési tárgyak alapszíne középkék, később zöld, ritkábban barna, melyen a fehér, sárga, kék, zöld virágozás mellett a piros szerényebb szerephez jutott. A XIX. század derekától dominálnak a sötétzöld alapszínű, kék, piros, sárga, fehér mintás bútorok, majd a XIX. század végére, a népi bútorok utolsó virágkorában a zöld alapozást sárgásfehér festés váltotta fel. A tisztaszobákban mindinkább teret hódítottak a divatos polgári flóderes szekrények.

Forrás: munkacsy.hu/BékésPláza

-bv-

Szóljon hozzá a fórumon! forum.mconet.biz
További termék  hírek: termekpiac.com