Dacára annak, hogy hazánk tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak, Magyarország a rendszerváltás óta nem közeledett az európai főirányokhoz, inkább távolodott tőlük - állítják szakértők, akik szerint még a két világháború között is közelebb voltunk a kontinens hagyományaihoz, fejlettségi szintjéhez, mint jelenleg. Hozzávetőleg további harminc-negyven év kell a teljes felzárkózásra.
Bár sokak véleménye az, hogy a két világháború között Magyarország Európa perifériájává vált, és az országok rangsorának végére került, több mutató szempontjából - oktatás, az analfabétizmus alacsony szintje, gazdasági teljesítmény - hazánk tartotta magát ahhoz, amit korábban elért. Mindez Lóránt Károly közgazdász véleménye. Az Európai Parlament szakértője szerint még a Kádár-korszakban is közelebb voltunk - mentálisan legalábbis - a kontinentális hagyományokhoz, vagy éppen a fejlettségi szinthez, mint most. Lóránt úgy tartja, ez azért elkeserítő, mert hat éve tagjai vagyunk az Európai Uniónak, s gazdasági fejlettségben jottányit sem közeledtünk az EU-s átlaghoz, sőt, visszaestünk. A szakember elmondta, hogy az elmúlt két évtized teljesítménye sok szempontból problematikus és újragondolandó. „Leszámítva az 1998 és 2002 közötti polgári kormányzást, Magyarországnak nem volt nemzetstratégiája. Éppen ezért nem hasznosultak az uniós források sem" - hangsúlyozta.
A virágzó Ausztria életszínvonalát harminc-negyven év alatt érhetjük el
A történelemben ugyan nem léteznek a „mi lett volna ha?" típusú kérdések, ám ha a második világháború után nem szakad meg a folyamat, valószínűleg most Ausztriához színvonalban közel álló pozícióban lennénk - fejtette ki Áron G. Papp svájci gazdasági szakértő. Hangsúlyozta: miután részesültünk volna a Marshall-segélyben, nem roncsolódnak azok a termelési és szociális struktúrák, amelyek 1945 után tönkrementek. Az elmúlt évek gazdasági zuhanása mellett az a legnagyobb gond, hogy a társadalom hozzászokott a „kölcsönre lehet fogyasztani" típusú életvitelhez. Papp számításai szerint további 30-40 évre van szükségünk a teljes felzárkózáshoz.
Bogár László egyetemi tanár úgy látja, a háború után Magyarország pozíciója a Nyugathoz képest visszaesett, a harmadik köztársaság időszaka alatt, vagyis az elmúlt húsz évben pedig a távolságunk nem csökkent, hanem nőtt. A közgazdász vélekedése alapján alig félmilliós az a réteg hazánkban, amely „dőzsöl", élvezi a javakat, miközben az ország döntő része a létminimum környékén tengődik. Problémát jelentenek az élőmunkára nehezedő terhek, a multinacionális cégek „költségvetési kényeztetése", a szociális ellátórendszer és az oktatási rendszer. Utóbbi a dualizmus időszakában és a Horthy-rendszerben európai színvonalú volt, ám „sikerült" szétverni. Bogár szerint ez is az oka hanyatlásunk és lemaradásunk erősödésének, mert az oktatás nem tudja betölteni azt a funkcióját, hogy a fiatal generáció felkészítésével és felnevelésével közelítsünk a Nyugathoz. Márpedig ebből az ördögi körből ki akarunk lépni, ám ez az oktatási rendszer, a munkához való viszony és a közgondolkodás megváltoztatása nélkül nem sikerülhet - hangoztatta a közgazdász, hozzátéve: csak azok az országok tudtak felzárkózni az elmúlt évtizedekben, ahol nagyon magas színvonalú oktatás folyt, és ahol a munkához való viszony úgy alakult, hogy az az emberek boldogulását segítse. „Ezzel ellentétben hazánkban munkával nem, csak ügyeskedéssel és korrupcióval lehetett előrejutni" - mondta az egyetemi tanár.
Forrás: magyarhirlap.hu/Szajlai Csaba
-bv-
Szóljon hozzá a fórumon! forum.mconet.biz
További gazdasági hírek: termekpiac.com
MCOnet 2001- 2012. - Minden jog fenntartva - Copyright - www.mconet.hu